Veletek történt – velünk történt

Bárhova nézünk, ugyanazok a csillagok mosolyognak le ránk, mint otthon élő szeretteinkre
Soha nem leszel jó venezuelai, ha megszűnsz jó magyarnak lenni
Egy golyó pont a fejemmel egy vonalban befúródott a betonútba – ha kicsit előbbre hajolok, akkor most nem lennék itt
Brit útlevéllel utazom, Franciaországban élek, Argentínában nőttem föl, de magyar vagyok. Külföldi magyar.
Nem mondom, hogy ott Ausztriában sokkal jobb sorban éltünk, de legalább éltünk
Mikor átléptük a határt, nekem hihetetlen volt, hogy magyar vagyok, de már nem magyar földön
Minket egy folyamatosan védelmező magyar közeg vett körül, ahol olyanok voltunk egymásnak a többi gyerekkel, mint a testvérek
Akkor a legnagyobb célunk az volt, hogy megőrizzük magyarságunkat, és kimondjuk azt, amit otthon nem lehetett
Végül a helyi fiúcsapat parancsnoka megkérdezte, hogy „Kati, maga nem akar cserkész lenni?”. Mondom, „dehogynem!”
Teljesen olyan volt, mintha Magyarország Cleveland nevű részén lettünk volna
Ha nem lett volna a cserkészet, valószínűleg odaveszett volna a magyarságunk
Összejöttünk mind olyan emigráns gyerekek, akik teljesen egy ladikban eveztünk, s aztán szépen lassan testvérekké váltunk
Tízéves korom után én örökre cserkész maradtam
Akkoriban a farmert csak cserkésztáborban hordtuk, máshol ciki lett volna
Az Istenbe vetett hitünk, a szeretet az, ami a legnagyobb segítséget tudja nyújtani