„A boldogsághoz vezető igazi út az, ha másokat teszünk boldoggá.”
„Szolgálatára embernek, világnak, Nagy Istenemnek, kicsike hazámnak.”
Abban van az ereje a cserkészetnek, hogy a kortárscsoportok által is neveli az egyént. Az őrs legalább 4, legfeljebb 15 cserkésznek (cserkészcsapatban cselekvően jelen lévő egyének), közös célért létrehozott, hosszútávú (8-10 éves) együttműködésre kialakított, nevelési közössége, amelyet vezetője irányít. Az őrs alapvetően azonos korosztályúakból és azonos neműekből áll, vezetőjük neme általában egyezik a vezetettek nemével.
Van egy eszményképünk, amit a cserkésztörvény ír le, az ez iránti elköteleződésünket fejezzük ki fogadalmunkkal. Törekszünk ennek szellemében élni, s gyakran megtapasztaljuk: a cserkészet lehet számunkra egy szűk ösvény, mely Isten felé vezet bennünket.
Én (név), fogadom, hogy híven teljesítem kötelességeimet, amelyekkel Istennek, Hazámnak és embertársaimnak tartozom. Minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek. Ismerem a cserkésztörvényt és azt mindenkor megtartom.
Amit látunk, arra emlékezhetünk, amit hallunk, arról véleményünk van. De amit csináltunk, az az igazi tudás. Nem hagyományos iskolai oktatást végzünk, hanem játékos formában, tapasztalati úton adjuk át a cserkészismereteket. Így a gyerekek szinte észre sem veszik, hogy mennyi mindent tanulnak egy-egy őrsgyűlés, vagy cserkészprogram alkalmával.
A folyamatos programjaink azt szolgálják, hogy tudjunk építkezni, szintről szintre közelebb kerülni a nevelési célhoz és az eszményképhez. Az ösztönző mivolt azért fontos, mert itt érhetjük tetten az önkéntességünket. Ez egy önkéntes mozgalom. Ha a programjaink, tevékenységeink ösztönzőek, akkor az egyének belülről fakadóan fognak ebben részt venni, és ezáltal önmagukat fejleszteni. A programoknak azért kell vonzónak lenniük, mert valami olyat kell nyújtanunk, amin a gyerekek részt akarnak venni, már az első pillanattól azt kell érezniük: „Ott a helyem!” A hasznosság a cél tükre: olyan polgárokat akarunk nevelni… ha a programunk nem hasznos, a benne résztvevő sem fogja annak tartani, sem magára, sem környezetére nézve. Így viszont maga sem lesz hasznos tagja a közösségének! Programjaink által tudunk nevelni, megvalósítani azt, hogy cselekedve tanuljanak a ránk bízottak. A természetbeniség pedig éppen azért fontos, mert ott van lehetőség arra, hogy megtanuljon a gyerek, a fiatal helyt állni, erőforrásait jól felhasználni és az alkotás örömét megtapasztalni. Kifejezheti önmagát, és a lehető legközelebb létezhet Istenhez, a teremtett világ által.
A programok folyamatossága az egyenletes fejlődést szolgálja. A vonzó programok elérik azt, hogy a résztvevő akarjon jelen lenni. Az ösztönző programok arra serkentenek, hogy egyre több és jobb legyen általa. A hasznos programok (a fejlődésben) olyan élményekkel, tapasztalatokkal, motivációval és tudással vértezik fel, amelyek az elsajátításuk után számára fontosak és szükségesek lesznek. Tehát ezek a programok olyanok, amelyekre a résztvevők szívesen jönnek, fejlődésüket szolgálják, azaz jobbak és többek lesznek általa, és mindazt, amit megtapasztalnak, kamatoztatni tudják a jövőben. Mindezeknél messzemenően figyelembe kell venni a résztvevők életkori sajátosságait és egyéni igényeit. A természet közelsége adja azt a lehetőséget, hogy a megszokotthoz és az elvárthoz képest önmaga lehessen!
A mozgalmat áthatja a regösség sokféle formában velünk élő szemlélete, kezdve a tábortüzek népdalaitól a tábori regös napokig. Ez a sajátosan magyar módszer segít megőrizni hagyományainkat, segít megismerni önmagunkat, a közösségünket, a nemzetünket.