A délután mindig egy kölcsönös bemutatkozással kezdődött, majd meséltek a gyerekeknek arról, hogy mi fán terem a cserkészet, képviselői személyesen mit szeretnek benne legjobban. Szó esett az egyenruháról is, hiszen nem mindennapi látvány volt számukra az egyforma ing, rajta a sokféle jelvény, és persze a nyakkendő. Azért, hogy kicsit oldódjon a megszeppentségük, és megalapozzák a jó hangulatot, cserkészjátékokkal folytatták az együttlétet, amelynek a végén csoportokba osztották a gyerekeket.

A nagy szaladgálás, nevetés, vidám kiabálás után mindenkinek jól esett leülni a kézműves asztalokhoz, ahol többféle érdekes tevékenység várta a gyerekeket: készíthettek cserkészies kitűzőt, díszíthettek újrafelhasználható textil szütyőket, vagy újrapapírból készült jegyzetfüzetet is. Sok szép kincs készült mind a három tanodában, amelyet azután nagy örömmel mutattak meg szüleiknek a gyerekek.

A kézműveskedés közben a cserkészek persze sokat beszélgettek velük, a gyerekek kérdeztek a cserkészetről, és persze viszont is kérdezték őket. Mindhárom helyszínen, az alkalom végén valaki közülük feltette a kérdést: és mikor jöttök megint? Nagyszerű lenne ezeket a kapcsolatokat tovább vinni, rátalálni lelkes cserkészekre, akik bekapcsolódnak a megkezdett munkába.

 Az Élménynapokat az Imre herceg terv – közelebb egymáshoz projekt támogatta.