Fiúk fel a fejjel!
Morzsa
A magyar cserkészet kezdetei
Magyarországon 1910-ben jöttek létre az első cserkészcsapatok, a Magyar Cserkészszövetség pedig 1912. december 28-án alakult meg a budapesti kálvin téri református templomban.
A vági tutajút
A magyar cserkészet kezdetének jelentős eseménye az 1913-ban tartott vági tutajút, mely során Kralovántól Komáromig 300 kilométert tettek meg magyar cserkészek hat tutajon, végig a gyönyörű Vág-völgyön. A hatalmas vállalkozás 17 napig tartott, s igen megnehezítette, hogy az első tíz napon mérhetetlenül esős idő volt. De a fiatal cserkészek képzettsége és lelkesedése biztosította, hogy különösebb problémák nélkül, számtalan élménnyel gazdagodva tért haza az első magyar mozgótábor 105 résztvevője.
A gödöllői dzsembori
A másik, világhírű magyar cserkészrendezvény az 1933-as gödöllői dzsembori, vagyis cserkész-világtalálkozó. Az előkészítő munka két évet vett igénybe, a tábor parancsnoka gróf Teleki Pál volt. A nagyszabású rendezvénynek megfelelő nagyságú területet kellett találni, árnyas ligetekkel és ivóvízzel, utakkal, jó élelmezési lehetőséggel – így választották a gödöllői kastély parkját. A dzsemborin 26 000 cserkész vett részt, 5363 sátor állt a területen, naponta 80 tonna élelmiszerről és 922 ezer liter vízről kellett gondoskodni.
Gödöllőn 15 000 magyar cserkész és 3 000 felnőtt cserkész mellett 54 országból további 8 000 vendég táborozott. A gödöllői dzsembori a magyar cserkészet hatalmas tette volt.
Megtanultuk tisztelni, ami nagy, óvakodni attól, ami félelmetes, szeretni azt, ami jó. És ezt nem úgy tanultuk meg, hogy valaki mondta, azt úgy szívtuk be az ózondús fenyvesi levegővel, átszűrődött a pórusainkon, végigrezgett idegeinken, vérünkké lett.
(Izsóf Alajos, a tutajút parancsnoka)
Feljegyzések a vági tutajútról
Gyorsan kialakult az élet a deszkával fedett tutajbódék kis világában, sőt, ezek tetején is. Megalakultak a „sütemény klubok”, a „konyhakalózok” – útjukra keltek a „víz felderítők” (ivóvizet szerezni), éreztették hatalmukat a főszakácsok, megalakult a vodacsek-rend, felszerelték a sasok gyönyörű villanyvilágításukat, a kis Mártonka művészi érzékkel ékesítette a flottát és szárnyra keltek az első cserkésznóták és cserkészversek.
„Július 11. Ez volt a leggyönyörűbb napunk. Kora reggel indulunk Zsolnáról. Peredmérnél kikötés. Be, a szulyói völgybe egésznapi cserkészmarsra! Ah, ez pazar! Napfény aranyozza be a kanyargó patakot, napfény csillog a harmatos füvön. És a fény, a csillogás derűt áraszt. A reggel üdesége tükröződik a vidéken. Mintha az előttünk meredező évezredes kőbálványok is megfiatalodnának.”
„Július 19. Nagy csata folyik most a hosszúfalusi vizeken. Minden csónak a vízen van, és pártokba szövetkezve traktálja az ellenfelét friss, hideg vágvízzel. Némelyik csónakban már bokáig érő vízben evez a legénység.(…)” A tutajok népe pedig „messzehordó bögrékkel, bográccsal, hatalmas deszkákkal locsolja az ellenséget. A tutajevezőknél most fiúk vannak és vezetik a tutajt a szorongatott csónakok mellé, s a felhevült ellenség csak akkor eszmél, mikor az ellenfele tutajának özönvizét érzi a hátán. A tótok a kalyibájuk deszkája alól nevetik az egészet. Bizony van is itt mit nevetni.”
Kreuczer Guszti, a Sasok (ez az őrsi név, a szerk.) tutajának krónikása A 17 nap alatt töménytelen volt az élmény, felejthetetlenül sok a kaland. A Vág felső szakaszán naponta csak 2-3 órát haladtak tutajjal, így bőven akadt idő a környező hegyvidéket bejárni.
