Tölgyesi Csaba Alberik ciszterci szerzetestől búcsúzunk. Alberik atya cserkész segédtiszt volt, a 2011-es dzsemborin részt vevő magyar csapat papja.

„Építő volt számomra, hogy a teológia mellett ilyen formában foglalkozhattam a fiatalokkal. Az a tizenhárom év a legragyogóbb lelkipásztori tapasztalatokkal gazdagított. (…) Eddigi életem legragyogóbb élményei a cserkészethez fűződnek, hiszen ez egy nagy kaland.”

Hálatelt szívvel gondolunk rá!

Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned!

Requiescat in pace! 

A 433. sz. Szent Bernát Cserkészcsapat megemlékezése: 

Mély megrendüléssel értesült csapatunk vezetősége, hogy Alberik atya tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Budán töltött szolgálata alatt aktívan segítette, szolgálta csapatunkat. Táborainkat rendszeresen látogatta, sokszor velünk is táborozott, tanúságot téve közöttünk.

Adj Uram örök nyugodalmat Neki!

Tölgyesi Csaba Alberik ciszterci szerzetes az egykori Jugoszláviából született, Bácstopolyán. Zentán járt középiskolába, majd besorozták a Jugoszláv Néphadseregbe. A katonaság végén érezte Isten hívását a papi életre. 1992–93-ban Nagyvenyimben töltötte a noviciátust, majd egy év után Zircre költöztek. 1999-ben szentelte pappá Zircen, Keszthelyi Ferenc váci püspök. Örökfogadalmát egy évvel korábban, augusztus19-én tette le.

A cserkészetről így nyilatkozott: „Még kispap koromban,1994-ben hívott meg Hervay Levente atya, hogy vegyek részt egy cserkésztáborban. Attól kezdve ott voltam minden évben, letettem a cserkészfogadalmat, részt vettem a programokon, később kaptam őrsöt is. Építő volt számomra, hogy a teológia mellett ilyen formában foglalkozhattam a fiatalokkal. Az a tizenhárom év a legragyogóbb lelkipásztori tapasztalatokkal gazdagított. Szakszerűen és jól előkészített táboraink voltak, napirenddel, napi paranccsal, programokkal. A résztvevők száma eleinte húsz-harminc főt tett ki, majd a nagyvázsonyi táborban, a két vendég csapattal együtt közel százan voltunk. Átvettem Levente atyától a csapat vezetését. Eddigi életem legragyogóbb élményei a cserkészethez fűződnek, hiszen ez egy nagy kaland.”

Alberik atya papi jelmonda: „Isten után szomjazik a lelkem, az élő Isten után.” (42.zsolt.)