ICHTHÜSZ - Sztárai emléktúra 2018.

Beküldte Anonymous - 2018. szeptember 04., 22:25
A Magyar Cserkészszövetség ICHTHÜSZ Közössége alapos tervezés és szervezés után július 2-8. között megvalósította régi tervét, hogy Sztárai Mihály missziós területét vízen és szárazon az egy hét adta keretek között meglátogassa, ott szellemi, lelki élményt szerezzen magának úgy, hogy közben élvezi az evezés és kerékpározás örömeit és fáradalmait.
Sztárai a példakép,
Élményünk a Kopácsi rét,
Duna, Hulló, Partalja
Soli Deo Gloria!
 – csatakiáltás visszhangzott az említett nagy folyó és kisebb csatornák, no meg a Kopácsi rét tájain. A folyók sorát a Sugovica még szaporítja, hiszen a túra Bajáról indult.

    Ahogy az a túráinkon lenni szokott, a tartalomra nagy hangsúlyt fektettünk, amely ez esetben így nyer kifejezést: „Sztárai emléktúra a Mohácsi Vésztől a nemzet éledéséig az Evangélium hirdetésével”. E mondatban azt a történelmi tényt sűrítettük bele, amely szerint Sztárai Mihály részt vett és túlélője a Mohácsi csatának és azt követően a nádasokban bujkáló baranyai nép lelkigondozásával, vigasztalásával 120 gyülekezetet alapított meg. Ennek alapján született csatakiáltásunk első mondata, mert ilyen csodára ma is szükség lenne.

A Trianoni Békediktátum 70 évét a Jugoszláviába került baranyai magyarság viszonylag jól túlélte. Ugyanakkor szinte végzetes nyomot hagytak életükben a 90-es évek háborúi, a kiöregedés, az elvándorlás, valamint a vegyes házasságok, amelyek összegségében megtizedelték az ottani magyar közösséget. Mintha megismétlődött volna a Mohácsi Vész. Abból azonban volt feléledés… Ebből vajon lesz?! Higgyük, hogy lesz! – „mert Istennek semmi sem lehetetlen”. És ha Sztárai tényleg a példaképünk, akkor még mi is előmozdíthatjuk ezt…

    A velemjárónk természetesen arra is tesz utalást, hogy 170 éves évfordulója van az 1848/49-es szabadságharcnak, amely ezt a vidéket sem kerülte el, sőt Petőfi Sándor is eltűnődik a Dráva partján a magyar sorsról. Hegedűs László verse és egy népdal emlékeztet a Drávára, amelyen ugyan nem eveztünk, de amelybe Eszéknél megmártóztunk. Természetesen nem hiányzik a velemjáróból Sztárai Mihály rövid életrajza, Kopács falu, a Kopácsi rét és a Baranyai háromszög rövid ismertetése sem. Nem beszélve azt a halászléreceptet, amelynek radikális és kompromisszumot nem tűrő eleme, hogy nem passzírozza a halat. Ez a recept egyébként az én ismereteim szerint csak a Duna déli szakaszán érvényes és persze azoknál, akiket a szíve és az ízlése oda köt. A 16 oldalas velemjáró természetesen 8 napra ad bibliai eligazítást, Ravasz László bölcs mondásait, a reggeli áhítathoz illő Dicséreteket és természetesen a napnak rövid evezős és szárazföldi programjait a fantasztikus menüvel együtt.

    A velemjáróban nem szerepel, mert nem terveztük az az élményünk, hogy a horvát hatóságok első neki futásra csak Vukováron engedtek volna kikötnünk, ami messze túl volt a célunkon és lehetetlen is volt odáig eljutni a nap hátralévő részében. Így azt az éjszakát a bácskai Bezdanban töltöttük, majd másnap Apatinig Szerbiában eveztünk és eltűnődhettünk azon, hogy milyen barátságosak az Unión kívüli hatóságok és milyen barátságtalanok azok, akikkel egy Európában élünk. Mire a Hullóhoz értünk, Hudik Robi cserkésztársunk, aki immáron Mohácson gyógyszerész nem kevés telefonnal és sok-sok kilométer autózásával megtalálta a törvényes kiskaput, amelyen keresztül bejutottunk Horvátországba, aztán a Hullóba, aztán célunk/tervünk megvalósulásába. Isten áldja önzetlen és sikeres fáradozásáért egész életében.

    Az alábbiakban egy képes bepillantást nyerünk e hét csodás nap részleteibe.

Zoli bá (Dr. Bóna Zoltán cst. cspk. ICHTHÜSZ elnök)
 


Indulásra készülődünk a bajai cserkész vízitelepen. A kedélyes ismerkedés is szolgálhatja a vidám célba érést.


 

„Sztárai a példakép”, aki a legnehezebb időben hegedűvel kísért zsoltárokkal és dicséretekkel bátorította a pogány szorításban vergődő nemzetét.




 

Még a Sugovicában, de végre vízen a 6 hajó: 3 kielboat, 3 kenu.


 

Már nincs messze Mohács, de kell a pihenés.

 

A mohácsi remek vacsora a Sokáci révnél a helyi reformátusok vendégszeretetéből.

 

A mohácsi emlékhelyet szintén a helyi gyülekezet segítségével látogattuk meg. Megrázó élmény volt és sokat tanultunk.
 


Indulás Horvátországba. Adminisztratív problémák merültek fel a horvát beléptetéssel kapcsolatban, de nekivágunk. A gondterhelt arcok ezt tükrözik.

 

Aggodalmunk beigazolódott. Csak Szerbiában tudtunk kikötni, de ott ideális helyen. Kedves helyi magyarokkal és szerbekkel töltve az estét. A képen a reggeli készülődés látszik: nem adjuk föl, megyünk Apatinig és várjuk a csodát, hogy Apatin alatt bebocsátást nyerünk Horvátországba.

 

Áhítat a vízen. A kenu-kielboat kombináció azért is jó, mert így mindenki tud háttal ülni mindenkinek.



Csobbanás Apatin fölött.



Olykor még egy kis alakzatot is föl tudtunk venni.
 


A csoda megtörtént.
A csoda angyala pedig dr. Hudik Róbert volt, akit évtizedes cserkészbarátság fűz hozzánk. Mint mindig, most is rendelkezésünkre állt. 48 óráját és összes kapcsolati tőkéjét mozgósítva megszervezte, hogy a Hulló torkolatánál, jó pénzért (számla ellenében), a vízen beléphettünk Horvátországba. A Hulló a csodálatos Kopácsi rétnek egy természetes csatornája, ahová külön engedéllyel jutottunk be és élveztük a párját ritkító csodálatos vízi világot és gyakorolhattuk – főleg a kielesek – a manőverezés szükségének ritka kihívását.  

 

Még mindig a Kopácsi réten.

 

Ezekben a nádasokban Sztárai is hegedült.
Persze fenntartói engedéllyel, biztonságos kenuban és törökök nélkül mindez egy kicsit egyszerűbb.



A győztes csapat a Partalja partján a Kopácsi táborhelynél.

 

Ez egy szerény reggeli, általában gazdagabb volt.



A gyönyörű kopácsi templom a méltóságteljes parókiával. Itt szolgált több mint hat évtizeden át Narancsik Pál esperes, a túra „Dobosainak” nagyapja/dédapja.





Utolsó nap tisztelegtünk a laskói világháborús hősök emlékművénél. Háttérben a közel ezer főre épült református templom, amelynek gyülekezetét Sztárai alapította és pásztorolta. A laskói magyar népen sajnálatosan érvényesültek Tompa Mihály, Arany János, Vörösmarty Mihály nemzetpusztuló víziói. Mindazonáltal az igehirdetés példás biblikussággal a megmaradás és megtartatás reménységéről és a helytállás lehetőségéről szólt ifjú Csáti Szabó Lajos lelkészúr szívéből. Az édesapa, főtiszteletű Csáti Szabó Lajos püspök emeritus köszöntése és vendégszeretete tette föl a koronát a baranyai háromszögben tett élmény dús, tanulságos programunkra.

Egyedül Istené a Dicsőség!

 
Rovat: