Subscribe to Magyar Cserkészszövetség hírolvasó - Cserkész planet

Cserkész planet


Előtábor

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
2018., Csapattábor - Vigántpetend, Előtábor
Kategóriák: Cserkész planet

Éjszakai Viadal

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
2018., Éjszakai Viadal
Kategóriák: Cserkész planet

Busóbál - Budakeszi

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
2018., Busóbál - Budakeszi
Kategóriák: Cserkész planet

Csapatkarácsony

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
2016., Csapatkarácsony
Kategóriák: Cserkész planet

Kiscserkész törzsi gyűlés

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
2015., Kiscserkész törzsi gyűlés
Kategóriák: Cserkész planet

Tagdíj 2018/19

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
Tagdíj 2018/19 információk
Kategóriák: Cserkész planet

Kiscserkész, csapat és előtábor utazás részletek

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
Fontos információk a nyári táboraink oda- és visszautazásáról.
Kategóriák: Cserkész planet

Ilyen egy cserkésztábor képekben

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
Egy kép többet mond ezer szónál. Meséljen hát a galériánk!
Kategóriák: Cserkész planet

Kiscserkésztábor 2018

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
A 2018-as nyári kiscserkésztáborunk részletei.
Kategóriák: Cserkész planet

Cserkésztábor 2018

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
A 2018-as nyári cserkésztáborunk részletei.
Kategóriák: Cserkész planet

Előtábor 2018

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
A 2018-as nyári előtáborunk részletei.
Kategóriák: Cserkész planet

Júniusi vezetői hétvége

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
Idén is várjuk az évközi munka kipihenéseként a tiszaugi kerti partira a vezetőinket és az egyéb feladatot ellátó csapattagjainkat!
Kategóriák: Cserkész planet

Kiscserkészfarsang 2018

121. dr Vetéssy Géza - 2019. január 26., 3:12
Idén februárban is megrendezésre kerül a kiscserkész farsang!
Kategóriák: Cserkész planet

Hálózati hírek

Cserkész Magazinok - 2019. január 13., 16:06

Újabb két fővel bővült az MCSSZ regionális koordinátorainak csapata. Olvassátok el Tóth Norbert csst. (144.) és Tulipán Cintia őv. (992.) rövid bemutatkozását.

Tóth Norbert a ceglédi 144. sz. Kossuth Lajos cserkészcsapat tagja. 2003 óta cserkészkedik. 2010-ben végzett a Bugaci Őrsvezetőképzőben, segédtiszti képesítést pedig 2015-ben szerzett a központi STVK 23/A altáborában. Azóta több vezetőképzésbe is betekintést nyerhetett, valamint többször járt különböző szerepekben a zánkai „Cser-Készen az Életre” táborokban. Jelenleg a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán tanul. Szabadidejében szívesen túrázik, zenél, olvas, találkozik a barátaival, emellett a filmek és zenék szerelmese.

Tulipán Cintia 20 éves. 2016 óta cserkészkedik a hajdúhadházi 992. Hajdú cserkészcsapatban, melynek lány őrsét vezeti. Szeret olvasni, zenélni, és amikor csak teheti, túrázik. Rendszeresen sportol, a kedvenc sport tevékenysége a kézilabda.

A regionális koordinátorok munkáját az Imre herceg terv – közelebb egymáshoz projekt támogatja.

Kategóriák: Cserkész planet

Hagyományápolás és kritikai értelmezések – Folytatódnak a cserkésztörténeti kutatások

Cserkész Magazinok - 2019. január 13., 15:38

A közelmúltban ismét cserkésztörténelemmel kapcsolatos felhívások jelentek meg különböző belső fórumainkon, levelezőlistákon. Ennek kapcsán kérdeztük a projekt egyik szerkesztőjét, Tabajdi Gábort, aki Zsiráf totemnéven az évezredforduló idején a 293. sz. Szt. Kapisztrán cserkészcsapat egyik vezetője volt, ŐVK-táborok kiképzőjeként is tevékenykedett, jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár -1956-os Intézet kutatója. A cserkésztörténeti kutatásokról itt olvashattok.

MCSSZ: Kérlek, mutasd be a most futó projekt hátterét. Miért és hogyan kutatjátok a magyar cserkészet történetét 2019-ben?

Tabajdi Gábor: Szabó Márton cserkésztestvérünk sikeres pályázata, illetve az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója kapcsán rendezett emlékév lehetőséget biztosított egy tudományos-ismeretterjesztő kötet megjelentetésére, illetve egy tematikus honlap létrehozására 2016/17-ben. (https://katakomba.cserkesz.hu/) Ekkor merült fel a közös munka folytatásának a gondolata.

MCSSZ: Akkor az „illegalitás éveit”, a magyar cserkészet 1948 és 1989 közötti búvópatakjait mutatták be az ismeretterjesztő tanulmányok, most a két világháború közti időszakkal foglalkoztok. Tudatos ez az időbeli visszalépés?

TG: Napjainkban az első világháború időszakának százéves évfordulói kapcsán egymás után jelennek meg a „rövid huszadik század” kezdetével, illetve a modern Magyarország megszületésével kapcsolatos publikációk. 1918, 1919, 1920 mind erőteljes jelképes tartalmakat is hordoz a magyar politikatörténetben. Ugyanakkor ez a magyar cserkészet első újjászerveződésének korszaka, a szerves hagyománya kialakulásának időszaka. A rendszerváltás után született, új szemléletű történeti munkákban számos (rész)fejezet foglalkozik ennek összefüggéseivel. A cserkészközösségek szerepét megemlítő monográfiák, helytörténeti munkák száma az elmúlt években örvendetes mértékben gyarapodott. Most ezeket a kutatói eredményeket egy kötetben szeretnénk bemutatni.

MCSSZ: Kikből áll a kutatócsoport?

TG: A tanulmányok elkészítésére elismert jelenkortörténészeket, a szakma középgenerációjához tartozó kollégákat sikerült megnyerni. Doktori (PhD) fokozattal rendelkező vagy disszertációjuk megvédésre készülő társadalomtudósok írják majd a szövegek jelentős részét. A csapat tagjai tehát saját kutatásaik alapján, saját módszertanuk szerint, kritikai megközelítésben foglalkoznak a cserkészet történetével. Vizsgálódásuknak így ki kell állnia a tudományosság próbáját (például egy, a szakmában szokásos munkahelyi vitát is). Mindez függetlenül attól, hogy többségüknek, többségünknek személyes cserkészmúltja, illetve cserkészkötődése is van (pl. családtagjai révén).

MCSSZ: Milyen forrásokkal dolgoztok?

TG: A projektben megvalósuló intézményközi együttműködés révén a klasszikus forrásőrző helyek széles skálájának anyagait hasznosíthatjuk a gödöllői cserkészgyűjteménytől (az MCSSZ hivatalos irataitól) egyházi levéltárakon át az Országos Széchényi Könyvtárig vagy éppen határon túli gyűjteményekig. Ugyanakkor reménykedünk abban is, hogy felhívásaink révén az iratgyűjtésben, iratmentésben is előrébb léphetünk, egykori naplókat, visszaemlékezéseket, fotókat is digitalizálhatunk és publikálhatunk. A meglévő csapattörténetek, krónikák felajánlását ezért éppúgy szívesen fogadjuk, mint a kutatás iránt érdeklődők jelentkezését.

MCSSZ: Milyen gyümölcsei várhatók a projektnek?

TG: A kötet végső soron azt kívánja bemutatni mi az, amit a rendszerváltás utáni társadalomtudomány (szűkebben a magyar jelenkortörténet-írás) meg tud fogalmazni a magyar cserkészetről. A projektben a tanulmánykötet mellett forráskiadvány és életinterjú-kötet is készül. Emellett a közös munkák bázisán egy dokumentumfilm előkészítése is folyamatban van.

MCSSZ: Milyen haszna lehet mindennek a mindennapi cserkészkedés számára?

TG: A múlt megidézése, feldolgozása, a hagyományok ápolása minden közösség működésének nélkülözhetetlen eleme. A cserkésztörténelem ismerete mindenkor kiemelt helyet kapott a próbarendszerekben, a régi, legendás történetek mesélése a cserkészélet szerves része (legyen szó tábortűzről vagy egy keretmese szálairól). A közösségeinket építők élményeiről, sorsáról legtöbben mi is így hallottunk először, s mi is így adtuk tovább aktív cserkészvezetőként.

A kritikai vizsgálat (túl azon, hogy a hazai tudományosságot gazdagítja) betöltheti egy sajátos tükör szerepét is. Az egykorú tapasztalatok, a cserkészközösségek történeteinek szélesebb kontextusban való vizsgálata hozzájárulhat önismeretünk bővüléséhez. Írásaink első olvasói reményeink szerint az érdeklődő felnőttcserkészek, cserkészvezetők lesznek. Ugyanakkor a tanulmányok megállapításai, a feltárt összefüggések, jó esetben (például a vezetőképzések révén) sokakhoz eljuthatnak, „módszertani feldolgozás után” a mindennapi élménypedagógia számára is hasznosulhatnak.

A kötet létrehozását az Imre herceg terv – közelebb egymáshoz projekt támogatja.

Kategóriák: Cserkész planet

Megjelent a Cserkészet 2027

Cserkész Magazinok - 2019. január 09., 16:13

Most már online is elolvasható a Cserkészet 2027, amely az MCSSZ stratégiáját foglalja össze.

Kategóriák: Cserkész planet

2019-es télitábor

121. dr Vetéssy Géza - 2018. december 28., 0:11
Amit garantálunk: kiváló hangulat, nagyszerű társaság.
Kategóriák: Cserkész planet

Hogy készül a csapatmentor? „A harmadik három nap…”

Cserkész Magazinok - 2018. december 18., 17:10

Molnár Nikolett regionális koordinátor beszámolóját olvashatjátok.

Mentorképzésünk utolsó részének kezdetén a már szokásosnak mondható „hogy vagy” kör után megvitattuk, hogy mit is várunk ettől a 3 naptól. Azt hiszem, elmondhatom, hogy mindenki izgatottan várta az előttünk álló hetet az előző képzési alkalmak fényében. Az előző képzéseken átfogóbb képet kaphattunk arról, hogy milyen is a jó mentor, és mindenki megtalálta magában a fizikai és szellemi teljesítő képességeinek határait is.

Ezután – a rövidnek nem mondható – bejelentkező kör után, kinn folytatódott a képzés. Egy „vírustámadás” következtében mérlegelnünk kellett, hogy mekkora áldozatot hozunk másokért, miközben a saját túlélésünket is szem előtt kellett tartanunk. A gyakorlat során a fertőzött mentortársainkat megmenthettük azzal a kockázattal, hogy a mentési folyamat közben is megfertőződhetünk. A mentésben egyszerre többen kellett összedolgozni, így növelve a túlélési esélyt és a csapatdinamikát.

A következő feladat szintén nagy egymásra figyelést igényelt, mivel egyesek a látásukat, míg mások a hangjukat vesztették el – ráadásul csoportosan, de fontos információkat kellett így is átadnunk egymásnak. Önállóan egyik csapat sem tudta véghezvinni a feladatot a másik csapat információi nélkül. A látók hamar szembesültek azzal a ténnyel, hogy a megoldás „kulcsa” a vakoknál van, és a szükséges információ pedig a némáknál. Igazi bizalomjáték volt, hiszen a vakok a némáktól kaptak segítséget az egészséges embereken keresztül, hogy eljussanak a többiekhez, majd a célba.

 Délután bent folytatódott a tréning. Egy egyszerű(nek tűnő) székes gyakorlat – melynek lényege az azonos mértékű felelősség eloszlás volt – segített kizökkenteni minket az ebéd utáni elpilledésből. S bár az első alkalomról voltak kevésbé kellemes emlékeink a székekkel kapcsolatban, ezúttal hamar sikerélménnyel folytatódott a napunk.

 Mikor már kint sötétedett, ideje volt egy kicsit kimenni a friss levegőre. Egy adott területről kellett “kapszulákat” megszerezni, melyekhez csak felülről fértünk hozzá. Nagylelkű trénereinktől kaptunk a feladatmegoldáshoz egy kötelet. Nekünk természetesen ez pont elég volt. A kötél megfeszítésénél mindenkire nagy szükség volt, hogy a kötélen lógó mentortársunk ki tudja menteni a kapszulákat. A gyakorlat elején hamar ráébredtünk, hogy vezető nélkül ez nem fog menni, ezért választottunk is egyet, mert szüksége volt a csapatnak instrukciókra egy olyan személytől, aki átlátja a helyzetet. Természetesen itt is volt időkorlát, hogy emeljük a tétet. Mondanom sem kell, hogy időközben teljesen sötét lett, így fejlámpákkal folytatódott az amúgy sem könnyű feladat megoldása. A gyakorlat közben mindenki érezte, hogy ő csak egy fogaskerék a gépben, de ha hiányzik, akkor megállhat a folyamat. A kötelet és magunkat is megfeszítve sikerült végül megszerezni az összes kapszulát. A feladat végén egy érdekes jelenséggel szembesültünk, vagyis inkább trénereink. Az ünneplés ugyanis elmaradt annak ellenére, hogy időn belül sikeresen abszolváltuk a feladatot. Megállapítottuk, hogy a cserkészvezetőként nem hagyunk időt az ünneplésre, hanem a következő feladatra koncentrálunk. Ezzel ott mi sem voltunk másként. Talán a hideg miatt, talán a fáradtság miatt, talán a sötét miatt. De jól van ez így?

Az igen sűrű napot vacsora után a már jól ismert 205-ben dolgoztuk fel.

 Másnap délelőtt idézeteket raktak elénk trénereink. Mindenki egyénileg választott legfeljebb három idézetet, ami legjobban tükrözte számára a mentorságot valami miatt. Ezeket átbeszélve a sok közös feladat után egy egyéni következett. Mindenkinek papírra kellett vetnie azt, hogy számára mit jelent mentornak lenni, mintha csak egy cikket írtunk volna a wikipédiára.

Ezt követően mindenki írt a saját életéből mentorokat, akiket meg is osztott kis csoportban de aki akarta, az meg is oszthatta a nagyközönség előtt. Érdekes volt tapasztalni, hogy ki-mit gondol a mentorságról. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy egy számunkra negatívnak mondható ember is lehet mentor valójában.

Egy rövid szünet után bepillantást nyerhettünk a problémafókuszú és megoldásfókuszú szemléletbe. Itt nagy hangsúlyt kapott az adott probléma felmérése, és a megfelelő erőforrás hozzárendelése.

 Délután több tréner is eltűnt jelentős mennyiségű kötéllel, mint kiderült a következő feladatot készítették elő. A csodálatos naplementében indulva egy fura, egyéni feladat következett: a labirintus.

A feladat nagyon egyszerű volt: juss ki, lehetőleg épségben. Mindenkinek egy segítségkérési lehetősége volt, a  tisztázó kérdések után a feladatot nehezítette, hogy egy vonalat átlépve már nem beszélhettünk egymással, se a trénerekkel. Mindennek a tetejébe még a látásunkat is elvesztettük a már ismerős kendők által. Azt hiszem, hogy ide tökéletesen beillik a Harry Potter sorozatból  ismert Dumbludore mondata:” Odabent nincsenek se sárkányok, se vízi szörnyek, helyette egy sokkal nehezebb akadály vár rátok, ugyanis odabent megváltoznak az emberek. Keressétek csak meg a kijáratot, de jól vigyázzatok, el ne veszítsétek közben önmagatokat.” Ki-ki kevesebb-több időt töltött el bent, de végül mindenki kijutott.

Ez a feladat nagyon mély érzelmeket volt képes megmozgatni mindenkiben. A filmekben egyszerűnek tűnik, de amikor ott állsz benn vakon és némán a kijáratot keresve, már mást fogsz gondolni. Egy titkot elárulok: ha esetleg egy labirintusba tévednél, ha folyamatosan csak jobbra próbálsz menni, nem fogsz kijutni. A közös élmény feldolgozás közben kiderült, hogy már mindenkinél ott volt a kijutáshoz szükséges eszköz a labirintusba való belépés pillanatában is.

 Harmadik napunkat egy olyan modellel nyitottuk, ami rámutatott arra, hogy ne keseredjünk el, ha egy problémába ütközünk. Igen, jól gondolod, ez a képzés épült az előző napon tanult megoldásfókuszú szemléletre. A tréning lényege az volt, hogy mi, mentorok, merjünk igazán felelősséget vállalni, menni előre magabiztosan, és ha akadályba ütközünk, akkor kellő szakértelemmel megvizsgálva segítséget adni.

Délután ismét kivezetett az utunk, ahol egy kötél várt minket. A feladat tanulsága az volt, hogy ha összefogunk, bármit, vagy bárkit képesek vagyunk megtartani. Itt különösen igaz volt, hogy egységben az erő. Ebben a gyakorlatban szükség volt mindenki teljes figyelmére.

A képzést végül grafikusan ábrázoltuk, majd röviden meg is beszéltük. Ezután mindenki megoszthatta, hogy ki, miért gondolja magát jó mentornak.

A képzés lezárását követően ismét a 205-ben folytatódott az élményfeldolgozás és a kötetlen beszélgetés.

A felkészítést az Imre herceg terv – közelebb egymáshozprojekt támogatta.

Kategóriák: Cserkész planet

Hogy készül a csapatmentor? „A második három nap…”

Cserkész Magazinok - 2018. december 18., 17:09

Molnár Nikolett regionális koordinátor beszámolóját olvashatjátok.

Éppen, hogy sikerült (?) feldolgozni az első három napon szerzett élményeket, nyakunkon volt a második felvonás. Mindenki nagy izgalommal várta a következő három napot, melyről csak információ morzsáink voltak. Az előző képzéshez képest tudtuk, hogy most az időnk nagy részét kinn, a természetben fogjuk tölteni. Ekkor még nem sejtettünk, hogy igen szigorú szabályok között. Ez alkalommal sokkal nagyobb teret nyert az egyén, mint a csoport, és annak dinamikája, de azért azt nem állítanám, hogy csak az egyes személyekről szólt ez az alkalom.

A saját határainkat (és a többiekét is) feszegetni sokkal jobb a szabad levegőn az erdőben nettó 40 órában – gondolták ezt a trénereink, mi pedig hittünk nekik. Egy rövid szakmai felkészítés után, ahol ismertették a szabályokat, melynek bizony része volt az elfogyasztható élelem mennyisége és a magunkkal vihető felszerelés is, megadott idő állt rendelkezésre az összepakolásra. Így a reggeli, ebéd, vacsora fogalma kicsit mást jelentett, és nem kevés fegyelmet igényelt. Cserkész létünkből fakadó magabiztossággal, a trénereink által expedíciónak nevezett túrára délelőtt el is indultunk az úton. Az indulás után nem sokkal egyéni célokat kellett meghatároznunk, amit a biztonság kedvéért legalább egy társunkkal meg is osztottunk. Ennek természetesen jelentősége volt.

Visszagondolva, az első nap, szinte ajándék volt már csak azért is, mert együtt küzdöttük le az akadályokat. Az esti szálláshelyre való bejutásunkat egy gyakorlat lassította le, ahol, ha hibáztunk, annak meg volt a következménye. A mentorok sorra vesztették el a látásukat a trénereink által előre bekészített kendők által. Miután sikerült abszolválni a gyakorlatot, a vakok visszanyerték látásukat, és a gasztronómiai hozzáértésünket nagyjából éjfél körül sikerült bizonyítani, viszont megérte a várakozást (ezzel az éjjel érkező róka is egyetértett volna, ha nem vagyunk résen). Míg a csapat egy része a vacsora készítésével töltötte el az időt, addig a csapat egy másik része az előre megadott felszerelésből megépítette az éjszakai bivakszállásunkat.

Viszonylag hirtelen lett reggel, és némi tudatlanságban láttunk neki a reggelinknek. Ne feledjük, hogy a reggeli fogalma alatt kicsit mást értünk. Hamarosan megkaptuk az instrukciókat papíron, így már nem volt akadálya, hogy a megadott időre összepakoljunk mindent. A túra elején megkerestük a legmeredekebb (legalábbis szerintem) kaptatókat a Bükkben. Természetesen nem azért, mert ez volt a csapat minden vágya, csupán a kapott instrukciók alapján arra ment a legrövidebb út.

Ezen a napon már sokkal kevesebb jutott az együtt töltött időből. Egy váratlan pillanatban egy állítólagos természeti katasztrófa hatására sajnos ketté kellett válnunk. Gyorsan új utasításokat és információkat kaptunk. Éles elmével felmértük a helyzetet, miszerint új feladatként a másokért való küzdés került képbe. Bár fizikailag két csoport voltunk a hegység két külön részén, különböző célokkal és más-más úton, az eljutás lehetetlen volt a másik csoport nélkül. A kapott információk a másik csapatot segítették. Ilyen volt a vak térképnek sem mondható lap néhány ponttal, amiket érintenünk kellett. Na, de hogy kommunikáljunk, ha nem rendelkezünk a 21. század okos csodájával? „Szerencsénkre” voltak velünk „droidok”(trénerek), akik segítségünkre voltak a távkommunikációban. Ugyanakkor a képzés lehetőséget adott, hogy újra felértékeljük ezt a lehetőséget a meghatározott időkorláttal.

Az egész nap folyamán összesen 1 óra állt rendelkezésre, hogy telefonon kommunikáljunk a csapat másik felével. Ez előre soknak tűnik, de hamar szembesültünk vele, hogy a kapott idő bizony nagyon véges. Ahogy az életben, itt is megtapasztaltuk, hogy bár látni kell a nagy és végső célt, az oda vezető úton még sok a teendő. Érdemes minden állomást bejárni, mert sosem tudhatjuk, hogy milyen segítséget kapunk, vagy adunk másnak a kisebb akadályok legyőzésével. A különböző feladatok elvégzése után lehetőségünk volt dönteni, hogy a saját csapatunknak, vagy a másiknak segítünk.

Ezen a napon körülbelül 16 órán keresztül tettünk fel (vagy tettek fel mások) kérdéseket és próbáltuk megválaszolni. De biztos erre kell menni? Nem hívjuk fel őket? Most hol vagyunk? Mit kerestek? És ha bevállaljuk? Feladjuk? Mi van, ha azt mondjuk, hogy ez nem megy? Kérjünk segítséget? Hol lehet a másik csapat? Ott a helyszínen a legtöbben úgy éreztük, hogy – pillanatnyilag – fizikai teljesítő képességünk határára kerültünk és mentálisan is erősen megviseltek voltunk a rengeteg újratervezés miatt. Ezt bizonyítja, hogy az egyik csapat közel 2 órát töltött egy gyakorlat megoldásával, ami normál körülmények között maximum fél óra lett volna. Végül elértük a célt. De teljesítettük a feladatot?

Az általunk készített meleg vacsoráról néhányan hajnali 2-kor sem voltak hajlandóak lemondani, így az előző éjszakához képest még rövidebb alvás következett a már tovább fejlesztett bivakszállásunkon. Éjszaka ismét voltak rókák a közelben, így az őrségnek ismét igen nagy szerepe volt. Másnap reggel a maradék élelmiszerünket magunkhoz véve indultunk vissza a civilizációba. Közösen elkezdtük feldolgozni az élményeket mely még mindig tart.

A felkészítést az Imre herceg terv – közelebb egymáshozprojekt támogatta.

Kategóriák: Cserkész planet

Zöld Sziget

Cserkész Magazinok - 2018. december 18., 17:07

December első hétvégéjén tartották Hollókőn a Zöld Sziget 2018 – Rólad és Veled! névre keresztelt rendezvényét, amely a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség  hiánypótló és meghatározó rendezvénye lett. Ezen a hosszú hétvégén a bejelentkezett cserkészvezetőkkel vizsgálták meg, hol áll jelenleg a szövetség, merre tart, mi van az eszköztárunkban és esetleg mi hiányzik.

Összesen 23-an vettek részt a hétvégén, köztük két facilitátorral, akik segítették megteremteni a megfelelő produktív környezetet és hatékony munkamódot, valamint külső szemmel figyelték és támogatták a munkát.

A hétvége két teljes napja két fő témára osztódott. Pénteki napon a szlovákiai magyar cserkészet növekedése volt a fő téma, szombaton pedig a szövetség vezetőképzése. Ezen két témakör felett tovább gondolodtak, mélyére néztek, s így további beszélgetnivalók, problémák, hiányok  kerültek elő.

A pénteki napon a csapatvezetői motivációval és a rover korosztály megtartásával foglalkoztak.

Csapvezetői motivációk:

Elsősorban összegyűjtötték, hogy mik azok a negatív tényezők amelyek negatívan befolyásolják a cserkészvezetőket, mi lehet annak az oka, hogy a vezetők idő előtt kiégnek és motiválatlanok lesznek, esetleg eltávolodnak a csapattól. A tényezőket két részre osztva, külön csoportban ötletelni kezdtek a vezetői motiválásról és a vezetői gondoskodásról. Az összegyűjtött ötletek többségére akciótervet gondoltak ki és a végén felelősöket kerestek az egyes feladatokra.

Rover korosztály megtartása:

Ennél a témakörnél nehezen jutottak egyről a kettőre. Kemény témával álltak szemben, ami már évek óta beárnyékolja szövetségi munkát. Annak próbáltak utánanézni, hogy miért esik ki olyan sok fiatal ebben a korosztályban, és hogy vajon mennyire érzik magukat hasznosnak azok a fiatalok, akik nem a vezetés útját válasszák maguknak. Előjöttek különböző nézőpontok, és olyan megkérdőjelezések és kérdések, amelyeket eddig még senki nem mert feltenni a szövetségünkben. Miután a facilitátorok azt érezték, belesüllyedtek a problémákba, kihúzták a résztvevőket saját nézőpontunkból, és arra kérték őket, tekintsünk úgy a felírt problémákra, mint külsős emberek. A programblokk végén a kijelöltek elvállalták, hogy a közgyűlésre előkészítenek egy programblokkot ebben a témában, és felkeresnek olyan embereket akik jó gyakorlattal tudnak szolgálni.

A rendezvényt a „Lépj át a határaidon!” elnevezésű projekt támogatta.

Kategóriák: Cserkész planet

Oldalak